Egy hobbifotós naplójából

Világéletemben arról ábrándoztam, hogy majd, ha nagy leszek, lesz egy kis tanyám, amelyben mindenféle jószág otthont kap, egyfajta béke szigete távol a világ zajától. Erről az álmomról azonban hamar le kellett mondanom, mikor rájöttem, hogy félek a csirkéktől, és ez a félelmem az évek során sem csökkent. Szóval a tyúkok és egyéb szárnyasok nem nyernek bebocsátást a képzeletbeli farmocskámba, de a vidéki élettel komolyan tudok azonosulni, az én introvertált személyiségemhez sokkal jobban passzol, mint Budapest, ahol jelenleg élek.

Gimnáziumi szobatársam az Őrségben nőtt fel, és azóta is rendszeresen látogatom. Tetszik, hogy a szüleinek gazdasága van, és állatokkal foglalkoznak, nekem kimaradt az életemből, hogy bármikor lóhátra pattanjak, ha úgy tartja kedvem. Tetszik, hogy az utcán nem száguldoznak az autók, és nyugodtan ki lehet engedni a gyerekeket a kerítésen kívülre, mert nem fogja elcsapni az autó. Csend van, béke és közel a természet. Este pedig a kirándulások után egészen kellemes kiülni egy pohár borral a kezünkben, és nézni a csillagokat, hisz sokkal tisztább az ég, és nem hasítja fel a csendet a szirénák zaja. Mondtam is párszor szegény barátnőmnek, hogy ez olyan romantikus lenne, ha nem ő ülne mellettem, hanem a párom, de szerencsére egyetértett velem, és nem lett sértődés a vége.

Szóval a vidéki élet számomra nagyon imponáló, és ezt a szépséget szeretném megosztani városban rekedt embertársaimmal is, meg azért irigykedjenek is az irigyeim, milyen szép helyeken jártam, ezért elkezdtem fotózni. A rengetek fényképet azonban mindig lusta voltam visszanézni, és másoknak sem nagyon volt kedve végig pörgetni a galériát, szóval más megoldást kellett találnom, hogy az élmény ne csak egy adathalmaz legyen valami eldugott mappában egy gép memóriájában.

Kitaláltam, hogy ha kinyomtatom a képeket, azt kitehetem a falra, sokkal előbb megragadja a tekintetet, és dekorációnak sem utolsó. Én balga be is álltam a drogériában található fotónyomtató masina előtt húzódó hosszú sorba, majd miután végeztem, otthon láttam, hogy a képek felét rosszul tájolta és vágta el a kép, így a kompozíció végeredményben borzalmas lett, az eredetihez képest sokkal silányabb minőség.

Idegesen néztem alternatíva után, aztán meglett a megoldás: fotónyomtatás otthon! Így magam állíthatok be mindent, és a legkisebb hibaszázalékkal tudok nyomtatni. Ehhez pedig semmi mást nem kellett tennem, mint a számomra legmegfelelőbb fotópapír kiválasztása után rányomni a rendelés gombra. Én személy szerint a https://nyomtatoalkatresz.hu/papir oldalt használom, mert ingyenes a kiszállítás, és az árak sincsenek elszállva, bátran merem ajánlani mindenkinek.

Azóta a lakásom tele van az általam lőtt és nyomtatott fotókkal, és a vidéki élet nyugalmát sugározzák, még akkor is, ha éppen stresszes vagyok a mindennapi mókuskerék miatt. És persze ez emlékek is mindig eszembe jutnak, amitől szintén mindig jókedvre derülök.