Jó kis vidéki élet

Legutóbb vidéken töltöttünk pár napot a párommal. Szükségünk volt egy kis friss levegőre, nem akartunk az embertömegben lenni és a város zaja közt tölteni még egy hosszú hétvégét, ezért foglaltunk egy kis apartmanban szállást és leutaztunk. Nagyon kellemes volt, szerencsére jó időnk volt, így tudtunk kicsit kirándulni is. A szállásadó házaspár pont a telek másik végén laktak, így volt alkalmunk kicsit beszélgetni is. Hatalmas telkük van, rajta két házzal, egy istállóval, közben a telek egyik részénél meg állatokat nevelnek. Van egy nagyobb mezőgazdasági telkük is nem messze, szóval nagyon el vannak látva munkával, de örülnek neki, mert legalább van mit csinálni. Meg hát szeretik is.

Ahogy beszélgettünk a házaspárral, azon gondolkoztam, hogy vajon képes lennék-e így élni. Mármint ez nem rosszból mondom most, arra értem, hogy ki tudnék-e vajon költözni vidékre és a napjaimat azzal tölteni, hogy az állatokkal és a takarmánnyal foglalkozzak.

De be kell látnom, hogy hiába van néha elegem a városi életből, én akkor is ebben érzem magam a legjobban. Szeretek csak úgy spontán összefutni a barátaimmal, vagy elmenni egy étterembe, esetleg kipróbálni valamilyen új dolgot. Vidéken azért nem sok lehetőség van ilyesmire, nincs mozi, nincs ötvenféle étterem, nincsenek bárok, koncertek, és még sorolhatnám.

De az a tervem, hogy a közeljövőben olyan kertes házat veszünk, ami közel van a természethez, de könnyen be lehet jutni a városba is. Nagyon hiányzik az az életérzés, hogy egy hosszú munkanap után kimenjek sétálni az erdőbe, vagy kiülhessek a kertembe napozni egy kicsit. Ki tudja, lehet, hogy sikerülni fog!

Az a pár nap, amit ott töltöttünk, nagyon jó volt, feltöltődtünk energiával és sok sok D vitaminnal. Megbeszéltük velük, hogy ha lehetséges, máskor is jönnénk. Ők pedig szeretettel várnak minket.